Hogy ötven felett majd élek-e még?


Ha élni enged még a föld, s az ég,


S ha én magam is élni akarok;


Tán élni is fogok.


Ötven felett a régi szerelem –
Mikor az Élet szirmait kitárja,


S mély medret váj az érzelmeknek árja –


Mindennap újabb csoda – úgy hiszem.


—————-


A Föld a lelkek átszálló lakása,


Szerelmesünk az Isten földi mása;


Akik anyag csapdájába nem esnek;


E földi létben együvé lehetnek.


—————


Ha ötven elmúltál: a szerelem


Lágy, huncut szellő egy lankás hegyen,


Vigyázz ám: bár nincs sziklameredély;


Vad, perzselő az érett szenvedély.


—————–


Az érett szerelem már nem siet,


Órákig tartó percet ad Neked,


Hajad lehet már őszes vagy deres;


A lassú boldogság: ezerszeres.


—————-


Az érett szerelem: az Élet Fája;


Egy szép és igaz élet koronája,


Aki felnőtt, és megtanult szeretni;


Az tud majd éretten – boldognak lenni.


——————-


Hatvan, hetven vagy kilencven felett


Lehet egymást szeretni, emberek;


S ha életünk kéz a kézben telik le:


Evezni együtt szelídebb  vizekre.