Hogy ötven felett majd élek-e még?

Ha élni enged még a föld, s az ég,

S ha én magam is élni akarok;

Tán élni is fogok.

Ötven felett a régi szerelem –
Mikor az Élet szirmait kitárja,

S mély medret váj az érzelmeknek árja –

Mindennap újabb csoda – úgy hiszem.

—————-

A Föld a lelkek átszálló lakása,

Szerelmesünk az Isten földi mása;

Akik anyag csapdájába nem esnek;

E földi létben együvé lehetnek.

—————

Ha ötven elmúltál: a szerelem

Lágy, huncut szellő egy lankás hegyen,

Vigyázz ám: bár nincs sziklameredély;

Vad, perzselő az érett szenvedély.

—————–

Az érett szerelem már nem siet,

Órákig tartó percet ad Neked,

Hajad lehet már őszes vagy deres;

A lassú boldogság: ezerszeres.

—————-

Az érett szerelem: az Élet Fája;

Egy szép és igaz élet koronája,

Aki felnőtt, és megtanult szeretni;

Az tud majd éretten – boldognak lenni.

——————-

Hatvan, hetven vagy kilencven felett

Lehet egymást szeretni, emberek;

S ha életünk kéz a kézben telik le:

Evezni együtt szelídebb  vizekre.