Itt a vége, fuss el véle!
Záró bejegyzésnek szánom a mostani jelentkezésemet, mert már nincs mondanivalóm arról amiért el kezdtem ezt a blogot írni. Emléket szerettem volna állítani egy érzésnek ami engem, azt hiszem, megváltoztatott. Ez megtörtént, s elfogytak az “emlékeim”!
Ha még valaki olvasná ezt a blogot, köszönöm! Köszönöm az eddigi olvasóimnak, kommentelőknek, hogy időt szántak rám.
Köszönöm a Sorsnak, hogy volt alkalmam mindezt átélni, s vannak Emlékeim!