Vége
2009 október 5. | Szerző: csipetke_52 |
Itt a vége, fuss el véle!
Záró bejegyzésnek szánom a mostani jelentkezésemet, mert már nincs mondanivalóm arról amiért el kezdtem ezt a blogot írni. Emléket szerettem volna állítani egy érzésnek ami engem, azt hiszem, megváltoztatott. Ez megtörtént, s elfogytak az “emlékeim”!
Ha még valaki olvasná ezt a blogot, köszönöm! Köszönöm az eddigi olvasóimnak, kommentelőknek, hogy időt szántak rám.
Köszönöm a Sorsnak, hogy volt alkalmam mindezt átélni, s vannak Emlékeim!
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Naná, hogy olvasta. De néha egy emilt azért, vagy valami jelet küldjél! Puszillak!
Köszönöm!!
Én nem akarom, hogy elfogyjanak az emlékek, szerintem neked is megmaradnak ott belül örökre, csak úgy érzed már jobb ha nem írsz róla. Néha nézz be hozzám, és írj, mert olyan jó olvasni a bátorításod. Szeretettel: Sztella