Beszámoló

2008 január 24. | Szerző: csipetke_52 |

 Nagyon mozgalmas napok vannak mögöttem. Sok-sok ügyintézés, hivatalból be és ki. Néha a sajátomra is maradt energiám. A fiam lakásvásárlásba fogott és persze én ott segítek ahol tudok az ügyintézésben. Nem egyszerű dolog, de már kezdek belejönni és kiismerem a hivatal útvesztőit. Egyébként meg fáj a torkom és köhögök. Utálok köhögni! De nagyon!

Férjuram itthon van mert a lábán ( öregujj ) keletkezett valami kinövés és most le kellett venni. Én azt hittem az egészségügy nekem már nem tud ujat produkálni, de tévedtem. A kórházban ahot csinálták ambulánsan a kis mütétet – egy főorvos csinálta, a háziorvosunk férje – szóval a kis mütét után szólt a főorvos úr, hogy a mütősnőnek tudnánk- e adni 1000 Ft-ot. Se köpni se nyelni nem tudtam hirtelen. Megmondom őszintén a mütősnőnek nem gondoltam adni, mert én úgy hittem a doki ad az ő hálapénzéből. Tévedtem. Még ilyen nem fordult elő velem, persze természetesen adtam, s majdnem hogy mindenkinek aki arra járt. Na ez kis túzás volt, de nagyon meglepődtem. A dokinak persze ezekután már a folyosón a zsebébe dugtam a hálám jelét. Elfogadta.

Férjuram szerdán megy dolgozni.SZERDÁN. Remélem akinek szántam az infót vette az adást. Jó lenne ha jelezné is valahogy. Nagyon jó lenne.

Most itthon vagyunk mind a ketten, nem tudom melyikünk várja jobban a szerdát. Nagyon nem szeret a lakásban bent, nem találja föl magát. Szobafogságra van itélve.

Most megyek mert megint köhögnöm kell és így nem tudok gépelni….