2008 március 13. | Szerző: csipetke_52 |

 Ezt a blogot amikor elkezdtem írni az volt a célja, mint a címe is utal rá, hogy egy gyönyörű érzésnek emléket állítsak. Azt hiszem ez sikerült is. Ezért azt hiszem ezt a blogot már nem folytatom. Nem folytatom, mert a napi gondjaimat, örömeimet hála Isten van kivel élőszóban is megosztani. Van aki meghallgat ha szükségem van rá. Van aki ha tud felhív telefonon, s akkor már szebb a világ. Van megértő családom, barátnőm és úgy érzem ha szükségem van rájuk majdnem mindig megtaláljuk a beszélgetésre az időt. Lehet, hogy még valamikor megjelenek itt az írásaimmal, de egyenlőre Csipetke visszavonul a nyilvánosságtól. Azért még olvasgatni foglak Benneteket és mindenkinek aki olvasott, egy kicsit talán megismert köszönöm a figyelmet, a jó és aggódó szavakat olykor. Vigyázzatok magatokra, találjátok meg az örömöt és a szépet az életben és kivánok Nektek jó egészséget, mert én már tudom, hogy az milyen nagy kincs.

Drágámnak!

Neked szánom ezt az idézetet, kérlek jó szívvel olvasd és jól vésd a szívedbe!

Nem akartam beléd szeretni és nem hiszem,hogy te is akartad volna.De amikor találkoztunk,mindketten éreztük,hogy nem tudunk semmit tenni az ellen,ami velünktörténik. Egymásba szerettünk,minden különbözőségünk ellenére és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben,ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe,s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.