Végső üzenet
2008 május 28. | Szerző: csipetke_52 |
Szabó Ila: Epilóg
Már csöndesen szeretlek
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de életedre titkon
tekintetem vigyáz.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Most látom megint írtál :), örülök!
Én erre képtelen vagyok, nem akarom, hogy így kelljen tennem. De tudom, hogy úgyis ez vár rám.