Epilogus
2008 június 17. | Szerző: csipetke_52 |
Mikor elment, minden álmom úgy hullt szét
néha azt kívántam bár ne éreznék
még mindig fáj és mégis, érte megérte…
Én a napokat sem számolom már rég
annyit sírtam már hogy sírni sem tudnék
még mindig fáj és mégis érte, megérte!”
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia kedves Csipetke!
Csak érdeklődöm, hogy vagy. Meg küldök néhány puszit.
Tőled mindig zokognom kell….de jól tud esni!! Merre jársz???