hangulatom

2007 szeptember 17. | Szerző: csipetke_52

 Nagyon nehezen gyógyulok, legalábbis én szerintem, de lehet, hogy csak türelmetlen vagyok?! Nagyon elegem van, hogy csak nehézkesen tudok mozogni, közlekedni és az 5 perces utat 20 perc alatt teszem meg. Majdnem minden mozdulatot meg kell gondolnom, hogy nehogy valami baj legyen, bár a szakemberek szerint ez igy van rendjén. Fogy a türelmem pedig én mindent megteszek azért, hogy rendbe jöjjek ( úgy gondolom ).Nem gondoltam volna, hogy ennyire tönkremegy a fizikai állapotom. Nem csodálom, hogy Drágám nem akar találkozni velem, hisz kinek hiányzik egy  fizikailag és lelkileg megviselt ember társasága! Nagyon rossz a kedvem, én nem is látok ebből most semmi kiutat. Legjobb lenne, ha végleg megoldódnának a gondjaim, de erre nem látok semmi esélyt. Tudom, hogy másoknak ennél sokkal nagyobb problémájuk van ( pl gyógyithatatlan betegség ), nekem legalább esélyem van rá, hogy talán lesznek még valamivel könnyebb napjaim. Már elegem van a fájdalomból, a tehetetlenségből és az örökös várakozásból. Várom a telefoncsörgést, várom, hogy jobban legyek, várom, hogy valaki megértsen, várom, hogy valaki megvigasztaljon, Várok, várok és várok! De van értelme egyáltalán????????