Szívedből
2009 március 4. | Szerző: csipetke_52
A szívedből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szivembe…
Egyedüli kincs tetőled:
– Amit adhatsz még nekem –
A szivedből egy-egy sóhaj…
A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe…
Oly kevés maradt a multból…
Amit néked adhatok:
A szívemből egy-egy sóhaj…
Most ezt érzem
2009 február 1. | Szerző: csipetke_52
Sárhelyi Erika:
Hiányodban
Hiányodban a hajnal is csak egy napszak,
mi el se válik a szurok színű éjtől.
Láthatatlan szálak a lelkembe varrtak,
a távol se tép ki szívós szövetéből.
Hiányodban a kávét erősre főzöm,
és keserűn iszom, ahogy te szereted.
Tűzforró zuhannyal égetem a bőröm,
hogy ne érezzem a nélküled-hideget.
Hiányodban didereg a téli reggel,
az óra rám kiáltja a múló időt.
Csak támolygok béna, elnehezült szívvel,
mint a felém vánszorgó szombat délelőtt.
Emlékezni akarok
2009 január 12. | Szerző: csipetke_52
Nem én írtam, de érzéseimet tökéletesen kifejezi!
Emlékezni akarok. Nem akarom elfelejteni arcod vonásait, szemed fényét, kezed érintését. Évtizedek múlva is könnyezve akarok rád gondolni, ráncos kézzel is csak rólad akarok írni, meghalni is csak veled vagyok hajlandó. Emelj a felhők fölé, aztán taszíts a szakadékba, köss gúzsba, majd tépd le láncaimat, adj erőt, hitet, aztán ölj meg őszinteségeddel. Kínozz örökké, élj bennem az idők végezetéig, ihless meg újra meg újra, tartsd meg emberi mivoltom. Kelts bennem reményt vagy dühöt, bűntudatot vagy bosszúvágyat. Mindegy már. Csak maradj velem, bennem, álmaimban, gondolataimban, tarts távol az ürességtől, mert már nem a fájdalomtól félek, hanem a feledéstől
2008 december 10. | Szerző: csipetke_52
Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.
Csak ülsz és várod.
Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd;
és ajtód előtt kopog!
Majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
lassan leszáll az éj.
2008 augusztus 19. | Szerző: csipetke_52
Drágám!
Nem gondoltam, hogy még valaha fogok ide írni és azt sem tudom, hogy egyáltalán valaha elolvasod ezt. Lehet, hogy már el is felejtetted a blogom címét, de azért remélem engem még nem. Tudom, én hoztam meg a döntést, hogy ne keress és arra sem válaszoltam amikor azt mondtad, hogy azért Te tudni szeretnél rólam. Hallgattam. Nem mondtam, hogy engem bármikor hívhatsz, csöndben voltam. S lám mégis csak hírt adok magamról, bár lehet hogy soha nem fog megtalálni ( mert nem keresed ) ez a pár sor.
Már lassan három hónapja, hogy nem beszéltünk és bevallom eddig ( kb 2 hónapig )minden rendben volt. Tettem dolgom és ha őszinte akarok lenni kicsit meg is könnyebültem, mintha valami súlyos tehertől szabadultam volna meg. Jöttem, mentem, ügyintéztem és nem kellett figyelni, hogy mikor szólal meg az ismerős csengés. Jól elteltek a napok, de azt nem mondom, hogy nem jutottál eszembe.Dehogynem! De nem volt bennem fájdalom, szomorúság én akartam, hát legyen igy. De miért akartam ezt a csöndet? Mert már ha beszéltünk is csönd volt körülöttünk és bennünk. Bizony eltelt a majdnem 9 év, már tompulnak az érzések és a vágyak, vágyak már nem vágyak, csak valamiféle sóvárgás. Sóvárgás azután ami elmúlt bennem és Benned, de ami volt, az életem legszebb pillanatait és perceit és időnként óráit nyújtotta. Most visszagondolva is azt mondom, hogy nem bántam meg és életem nagy ajándékának tartom, hogy megismertelek és szerethettelek. Tudtam, hogy egyszer majd vége lesz, mert ennek igy kell történnie, de akkor miért irok megint és tárom fel mit is érzek? Mert nem gondoltam volna, hogy még mindig hiányozni fogsz és ahogy múlik az idő már reményem sincs, ( nem igaz, mert reménykedem ) hogy majd egyszer felhívsz. Nem bántam meg az akkori döntésem, mert akkor nem éreztem magam jól ( lelkileg ) abban az időszakban. Hívásaidat kényszeredettnek éreztem, nem éreztem belőle az igazi kiváncsiságot, érdeklődést és messze, nagyon messze éreztelek Téged. Gondoltam jobb lesz igy. Egy darabig jobb is volt! De most? Most egyre rosszabb, na nem nagyon de egyre többet nézem a telefont és hallgatózom, mikor hallom az ismerős dallamot. De nem hallom. Nem gondoltam volna, hogy ahogy múlik az idő egyre nehezebb. Lesz még majd könnyebb is? Meddig marad ez az üresség bennem? Mikor múlik már el szomorúság vagy nem is szomorúságnak nevezném hanem bánatnak, nem bánat hanem üresség. Hiányérzet! Ez a megfelelő kifejezés talán! Mikor múlik el?
Egyébként semmi okom a szomorúságra, mert a lehetőségekhez képest jól vagyok. Fizikailag. Családom rendben. Férjem és gyerekeim dolgoznak. Sokat vagyok egyedül itthon, de eddig ez még nem volt terhes számomra, elfoglalom magam. Ha van egy jó könyvem, én se nem látok se nem hallok. Azért a Boleró dallamát már szívesen meghallanám!
Nem tudom, hogy fogok- e még jelentkezni, de bizony arra is kiváncsi lennék, vajon Te gondolsz rám? Ha igen akkor mit érzel? Lehet, hogy megkönnyebülést, hogy végre már nem kell félni még a telefonhívástól sem? Vagy örömet, hogy vége, nem kell félni még a lelki lebukástól sem? Vagy azért néha Te is szomorú vagy? Néha hiányzom? Jó lenne tudni….
2008 július 29. | Szerző: csipetke_52
Igazad van Sztella!
Tehát akiket mindig olvasok és nagyon érdekel, hogy s mint vannak!!
GAGÓ
MAGNOLI
MOTYI
HIVATLAN
DET
Üdvözlöm Öket!
2008 július 29. | Szerző: csipetke_52
Ezt a Sztellától kaptam és nagyon köszönöm!
Köszönöm a szép szavakat!
Tanácstalan vagyok…! Akiket én olvasok és szeretek már kaptak ilyen díjat. Most én fogom megszakítani ezt a láncot???
2009 március 17. | Szerző: csipetke_52
” Legyen előtted mindig út !
Fújjon mindig hátad mögül a szél !
S míg újra találkozunk, az Isten hordozzon tenyerén.”
Kelta – Ír köszöntő
” Legyen előtted mindig út !
Fújjon mindig hátad mögül a szél !
S míg újra találkozunk, az Isten hordozzon tenyerén.”
Kelta – Ír köszöntő
” Legyen előtted mindig út !
Fújjon mindig hátad mögül a szél !
S míg újra találkozunk, az Isten hordozzon tenyerén.”
Kelta – Ír köszöntő
Oldal ajánlása emailben
X