Végső üzenet
2008 május 28. | Szerző: csipetke_52
Szabó Ila: Epilóg
Már csöndesen szeretlek
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de életedre titkon
tekintetem vigyáz.
2008 május 22. | Szerző: csipetke_52
Hallgass a szívedre. 
Az mindent tud, mivel a világlélekből jött,
s egyszer majd oda fog visszatérni.
Ahol a szíved van, ott a kincsed.
A szívedet sosem tudod elhallgattatni
A szíved elől sosem menekülhetsz el.
Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk
a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra,
amikor meghiúsul a várakozás..
Vagy arra a kincsre, amely ahelyett, hogy előkerülne
rejtve marad
és akkor nagyon szenvedünk!
/Paulo Coelho/
Szeretném
2008 április 10. | Szerző: csipetke_52
Szeretném arcodat még megsimogatni, távolba hullámzó jó éjt suttogni.
Ébren vagyok, mégis elálmodozom,
képzeletben kedves hangodat hallgatom…
hangod, mely félszeg kissé és zavart,
mégis milyen mély állóvizet kavart…
Szemed bársonya úgy vetül rám,
mint gyermeké, ki első karácsonyán
repeső örömét tartaná kordában,
ha tudná… – kezed fogságában
annyi szépet rejt az emlékezés,
annyira megejtő, mint egy megérkezés…
szeretném arcodat még megsimogatni,
távolba hullámzó jó éjt suttogni.
Gondolatban
2008 április 10. | Szerző: csipetke_52
Gondolatban néha
melléd bújok lassan,
hogy érezzem a bőröd
bársony illatát.
simogatom arcod,
amíg el nem alszol,
majd átlépek álmodba
és ott szeretlek tovább…
2008 március 13. | Szerző: csipetke_52
Ezt a blogot amikor elkezdtem írni az volt a célja, mint a címe is utal rá, hogy egy gyönyörű érzésnek emléket állítsak. Azt hiszem ez sikerült is. Ezért azt hiszem ezt a blogot már nem folytatom. Nem folytatom, mert a napi gondjaimat, örömeimet hála Isten van kivel élőszóban is megosztani. Van aki meghallgat ha szükségem van rá. Van aki ha tud felhív telefonon, s akkor már szebb a világ. Van megértő családom, barátnőm és úgy érzem ha szükségem van rájuk majdnem mindig megtaláljuk a beszélgetésre az időt. Lehet, hogy még valamikor megjelenek itt az írásaimmal, de egyenlőre Csipetke visszavonul a nyilvánosságtól. Azért még olvasgatni foglak Benneteket és mindenkinek aki olvasott, egy kicsit talán megismert köszönöm a figyelmet, a jó és aggódó szavakat olykor. Vigyázzatok magatokra, találjátok meg az örömöt és a szépet az életben és kivánok Nektek jó egészséget, mert én már tudom, hogy az milyen nagy kincs.
Drágámnak!
Neked szánom ezt az idézetet, kérlek jó szívvel olvasd és jól vésd a szívedbe!
Nem akartam beléd szeretni és nem hiszem
,hogy te is akartad volna.De amikor találkoztunk,mindketten éreztük,hogy nem tudunk semmit tenni az ellen,ami velünktörténik. Egymásba szerettünk,minden különbözőségünk ellenére és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben,ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe,s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.
Már megint
2008 február 26. | Szerző: csipetke_52
Már megint kishitű voltam, már megint nem bíztam Benne eléggé. Mindig ez van. Féltem, hogy csalódnom kell olyanvalakiben akire rá bíztam magam. De nem csalódtam, és ez nagyon jó. Az nem, hogy egészségi gondok vannak, ilyenkor én nem számítok, vagy talán nem annyira. Tudom, hogy ennyi év után már minden más. Én is másképp érzek, sokkal messzebbről látom a dolgokat. Már nem éget a vágy, már nem annnyira fáj a hiánya, de még mindig nem tudom elengedni a kezét. Nem tudom, lehet, hogy jobb lenne ha már teljesen elengednénk egymást. Mindkettőnknek van elég sok problémája az egészségével. Félek, hogy egy idő után csak nyűg leszek, akit mindig kell hívni. Félek feltenni a kérdést, félek a választól.
Egyébként meg pezseg körülöttem az élet, jövök megyek ügyintézek. Egyenlőre bírom az iramot és nagyon élvezem. Holnap a különféle szállítókkal fogok egyezkedni, hogy lift nélküli ház 3. emeletére mennyiért hajlandók a hűtőt, tűzhelyet és mosogatógépet felvinni. Már előre edzem magam, hogy ne (nagyon ) verjenek át!
Drágámnak
2008 február 19. | Szerző: csipetke_52
Ma már nagyon vártam, hogy megszólaljon a telefonom! Minden körülmény rendezett, férjem, fiam dolgozik, én itthon vagyok és várom a telefonhívást. Miért nem jelentkezel? Remélem nincs valami baj vagy betegség a családban?
Tehát várom a telefonhívást!!!!!!!!!!!
Vers
2008 február 14. | Szerző: csipetke_52
Ha valahol jársz,
szép tájakon,
hol csodákat látsz,
s megosztanád,
rám gondolj akkor,
én kedvesem,
s ott tegyél ki
szép csendesen,
hadd nézzek körül
én is veled,
gondolatodban
így létezzek.
Ha valahol rád
süvít a szél,
rossz idők járnak
vagy kemény a tél,
rám gondolj akkor,
én kedvesem,
emelj szívedbe
szerelmesen,
megmelegít majd
emlékfényem,
tartsd meg e lángot
szép reményben.
Irta: Jószay Magdolna
Hiába volt szerda
2008 február 9. | Szerző: csipetke_52
Most már jól vagyok fizikailag, de egyébként fáradtan. Voltam egy pár helyen nézelődni, de még nincs kialakult igény semmire. A férjuram dolgozik a munkahelyén is, és a fiunk lakásán is.
Hiába volt szerda, nem csengett az a telefon! Gondolom valami betegség ütötte fel a fejét arra felé is, remélem semmi komoly. Majd legközelebb a jövő héten csenghet, ha nem lesz semmi zavaró tényező. Azért valami jelet vártam, hogy tudjam, hogy mi a helyzet, de nem találtam. Már megszoktam. Ez van.
Epilogus
2008 június 17. | Szerző: csipetke_52
Mikor elment, minden álmom úgy hullt szét
néha azt kívántam bár ne éreznék
még mindig fáj és mégis, érte megérte…
Én a napokat sem számolom már rég
annyit sírtam már hogy sírni sem tudnék
még mindig fáj és mégis érte, megérte!”
Oldal ajánlása emailben
X